Rólunk

Aműemlékek jegyzékében CJ-II-m-A-07679 kóddal szereplő bánffyhunyadi református templom az egyik legimpozánsabb és legpompásabb középkori templom Kalotaszegen.

Az épületet feltehetően a 13. században építették és hat évszázadon át ovális fal, illetve két torony védte, amelyeket 1882-ben lebontottak. Ma a templomot alacsony fémkerítés veszi körül, a régi fal vonalán. A középkori szokásoknak megfelelően a cinterembe, vagyis a templom körüli, fallal határolt részbe temetkeztek a hívek. Ennek köszönhetően a torony földszintjén értékes XVII-XVIII. századi síremlékek találhatók.

A templom tömegét a masszív nyugati torony, a meghosszabbított hajó és az ennél magasabb szentély határozza meg. 

A téglalap alaprajzú torony csupán kissé keskenyebb, mint a hajó, hatalmas falai és kis ablakai pedig egyértelműen jelzik, hogy egykor védelmi szerepet töltött be. A tornyot a déli falon nyitott félköríves árkád alatt lehet megközelíteni, melyet egyszerű, faragott kőkeret övez.

A négyzetes alaprajzú, magas, zsindellyel borított sisak egy fa árkádokkal megnyitott tornácról meredeken ível fel. A tornác egyben a harangok szintjét is jelzi. A Kalotaszegre jellemző toronysisakot négy fiatorony szegélyezi.

A portikuszokat és a hajó nyeregtetejét is zsindely borítja. A hajó térszerkezete az egyik legérdekesebb építészettörténeti eleme a templomnak: a kelet-nyugat irányba ilyen mértékben megnyújtott arányok (7,77 / 27,02 a belsőben, a magasság és szélesség aránya megközelítőleg 3,5) szokatlanok a középkori templomépítészetben.

Az elegáns, sokszögzáródású szentély jóval magasabb, mint a hajó és nyújtott alaprajzú. Az alaprajzból kitűnik, hogy a hajó szélessége majdnem azonos a szentélyével (7,68 m és 7,76 m), de ennek a középtengelye jóval északabbra van, mint a hajóé (kb. 2,55 m).

A szentélyt a hajónál magasabb diadalív határolja. A zsindellyel borított tető követi ennek a térrésznek az alaprajzát. Egy korabeli  képen a tető keleti oldalán az 1891-es évszám olvasható, amely a tetőszerkezet javítását jelzi. Az is látható továbbá, hogy a magasabb ablakok felső részét (a gótikus mérművek szintjét) befalazták.

Ahasított (de a sarkain faragott!) kőből épült torony négy homlokzata természetesen hasonló, de nem azonos. A keleti homlokzatot szinte teljesen elfedi a hajó. Az északi és a déli homlokzaton láthatóak még a lábazati profil maradványai. Az északi, nyugati és déli homlokzatokon megfigyelhető a földszint és első emeletet határát jelző, kőből faragott övpárkány.

A homlokzatok középtengelyében hézagok vannak. Az északi és a déli homlokzat abban is hasonlít egymáshoz, hogy a földszintjükön egy széles, félköríves bejárat található, egyszerű profilú kőkerettel, amely csak az ívnél élszedett . Az északi kaput később befalazták.

A belső szinteken két-két keskeny ablak található mindkét oldalon. Az első emeleten mindkét oldalon egy-egy keskeny, csűcsíves záródású ablak van, kivéve a keleti oldalt, ahol egy ajtónyílás található.

A torony eredeti védelmi szerepéből kiindulva ezek az ablakok lőrésekként értelmezhetők. 

A torony második emeletén, a déli, nyugati és északi oldalon egy-egy szélesebb, háromszög záródású, faragott kő lábazatú ablak található. 

A toronysisak „tornácának” mellvédjéről, a déli és északi oldalon a négyzet alakú óralapjai láthatók. Meg kell jegyezni, hogy a két számlap alatt egy-egy kis, négyzet alakú nyílás rejtőzik, melyek túl kicsik ahhoz, hogy ablakok legyenek (a jelenlegi feljegyzésekben „szellőzőnyílásokként” vannak megjelölve). A templom néhány régi ábrázolásán egyértelműen látszik, hogy az eredeti számlapok mindkét homlokzaton alacsonyabban voltak elhelyezve. Így azt feltételezzük, hogy a nyílások az óraorsók számára voltak kialakítva, amelyek az óramutatókat mozgatták.

A fent említett terepviszonyok miatt a torony nyugati homlokzatának sokkal mélyebb a lábazata, mint az északi és a déli résznek: ez a homlokzat akkor is „szabad” volt, amikor kialakították az erődszerű falakat. Az így elhatárolt területen felgyűlt a talaj és a falakon kívül levő utakat is mélyítették.  aminek az erőd fennállása alatt, a benne felhalmozódó talaj és a környező utak egyidejű mélyítésével.

A torony déli homlokzatán található a templom egyik főbejárata. Ez a bejárat félköríves, kőkeretes, az ívnél élszedett. Az emeleti ablakok hasonlatosak a többi homlokzat ablakaihoz, de ezek nem háromszög-, hanem csúcsíves záródásúak. 

A torony északi homlokzata nagyon hasonló a délihez. Egy keskeny, háromszögzáródású ablak nyitottak a befalazott ajtónyílásba. A középkori lábazatból semmi sem ismerhető fel; a lábazatot, úgy tűnik, teljesen újrafalazták. Az óralap sokkal romosabb állapotban van, mint a déli, és emiatt deszkázott. 

Atemplomhajó déli fala az épület egyik legújabb része, mert a középkori fal az 1765-ös földrengésben megrongálódott, és 1772-ben szinte teljesen újjáépült. A déli homlokzaton emléktábla, ugyanezen az oldalon a bejáratnál pedig felirat jelzi, hogy az építkezést Pámer Ferenc (Franz Bämmer) végezte, aki a zsibói Wesselényi-kastély építésében is részt vett.

A homlokzat keleti sarka a szentély támpilléréhez csatlakozik. A támpillérek (amelyeket félnyeregtetővel fedtek) valójában a homlokzat oldalsó negyedében vannak, a középtengelyben pedig a 18. századi átépítésről megemlékező tábla található.

A falkutatás során kiderült, hogy a hajó fala nem kapcsolódik a szentélyéhez, és hogy a keleti vég nem kváderkövekből épült.

A szemközti sarok kváderkövei arra utalnak, hogy azon a részen középkori fal teljes magasságában megmaradt, de a templombelsőben, a hajó déli és nyugati fala között mély repedést fedeztek fel, amely különböző építési fázisokra utal.

A homlokzat legszembetűnőbb elemei a két, hasonló tömegű és építészeti felfogású portikusz. A nyugati előcsarnok félköríves nyílásokkal és kétoldalt faragott párkánnyal rendelkezik.

A portikuszok építése későbbi a déli falnál, hiszen nincs összeszőve ezzel a falazatuk. A pontos építési idejük nem ismert (Bunyitay 1883-as rajzán már szerepelnek), de valamikor a 19. században épülhettek.

A déli homlokzaton négy félköríves ablak van, egymástól egyenlő távolságra, a két oldalsó az előcsarnokok tengelyében, a két középső pedig az emléktáblát keretezi. A két portikusz ajtajai nagyon hasonlóak, egyszerű kőkerettel vannak ellátva.

A homlokzat középső tengelyében egy viszonylag kis méretű emléktáblát helyeztek el, amely a homlokzat rekonstrukciójának állít emléket. Az emléktábla kőből készült, csak a felső részén van profilozva, ami nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a hajó régi lábazatából használtak fel egy darabot. Annál is inkább, mivel a formája nagyon hasonlít a középkori lábazatokra. A felirat magyar nyelven van a kőbe vésve, a betűk feketére vannak festve: A TEMPLOMNAK • E • DÉLI RÉ/SZÉT • A • BÁNFI • HUNYADI • RE/FORMATA • EKLÉSIA • A • NAGY/ DRÁGASÁG • SOK • TERE • ÉS •IN/SÉG • KÖZÖTT • FUNDAMENTOMÁ/BOL • UJRA • ÉPITTETTE • BUZÁS/ ISTVÁN • BIRÓSÁGÁBAN • MAJTI/NI • SZABO • JÁNOS • ÉS • ILLÁNA JÁ/NOS • EGYHÁZFISÁGOKBAN • 1772. (A templomnak e déli részét a bánfi hunyadi reformata eklésia a nagy drágaság sok tere és insége között fundamentomábol ujra épittette Buzás István biróságában majtini Szabo János és Illána János egyházfiságokban 1772).

A régészeti kutatások tanulságai szerint a hajó északi fala a templom legrégebbi része, melynek keleti fele alatt egy régebbi fal alapjai maradtak fenn, valószínűleg az épület román kori előzményéből. A falat három masszív támpillér tagolja, körülbelül a homlokzat egyharmadánál, a keleti közvetlenül a szentélynél. A támpillérek kialakítása (cementlapos félnyeregtetővel) és a profilozott kőtömbök hiánya teljesen idegen a középkori támpillérektől. A fal nyugati sarkában a kváderkövek vakolatlanok maradtak, ami biztos jele a fal középkori eredetének. A lábazat ebben az esetben is megmunkálatlan, profil nélküli kőből készült. A falat két félköríves ablak töri át, melyek mérete hasonló a déliekhez, de valamivel alacsonyabban helyezték el őket.

Asokszögzáródású szentély, ahogy a fentebbeikből is érzékelhető volt, egy tipikusan későközépkori tér, kívül kilenc támpillérrel. A pillérek homlokzata kváderkövekből áll, kőből készült félnyeregtetővel fedve (melyek az eredeti struktúra részei). Két-két esővető megközelítőleg egyenlő harmadokra osztja a támpilléreket. A szentély esetében megmaradt a horony- és kimatagokkal profilozott lábazat. A déli homlokzaton négy támpillér található,  együtt a diadalívet megtámasztó és a nyugato sarkon találhatóval. A  behúzott lábazat magas, több javítás nyomát magán viseli, de a felső profilozása is megmaradt.

A szentély keleti záródása. A záródás három oldalfalán egy-egy csúcsíves ablak nyílik. Az oldalfalak  kerengő mindhárom oldalán egy-egy köríves ablak található, az oldalfalak építészeti kialakítása természetesen megegyezik a szentély déli homlokzatával. A keleti oldalon lévő ablak keskenyebb és magasabb mellvéddel rendelkezik, mint a szentély többi gótikus ablaka.

A szentély északi homlokzatának építészeti kialakítása megegyezik a déli homlokzatéval (lábazat, az üres tengelyeinek kompozíciója stb.), de vannak természetes különbségek is. A 13. tengelyben a támpillér hiányzik (a tengelyek száma a jelenlegi felmérési rajzok szerint), azaz a homlokzaton csak egy ablak van, szemben a déli homlokzat központi ablakával. Ez a csúcsíves záródású ablak keskenyebb és alacsonyabb (de magasabb a mellvéde), mint a „normál” kórusablakok, és nincs kerete.

Atorony földszintjét masszív, alig megmunkált kőlapokkal burkolták. A teret egykor észak-dél irányú dongaboltozat fedte. Nyomai (a vállkövek és a lenyomat) nagyon jól megmaradtak. Ma a boltozat nyomai felett deszkafödém található. A hajó felé egy gótikus, kőkeretes, csúcsíves ajtó nyílik, melynek profilját mély hornyok közötti félpálcatagok adják.

A torony első emelete a középkori első emelet szintjén található, hiszen a járószint megegyezik a nyugati falban lévő, korábban említett befalazott ajtó küszöbszintjével. A befalazott ajtó így is könnyen felismerhető: egy mély, boltozott fülkében található.

A második emeleten is van egy ajtó, mely nyugatra, a padlás felé néz, és a küszöbe a járószinten van. Ennek az ajtónak nincs kerete, nincs megmunkálva, csupán egy nyílás. A torony belső, vakolatlan falán jól érzékelhető, hogy az ablakoknak ezen a szinten nincs kiváltóíve. 

A toronysisak a fa „árkádokkal” megnyitott tornácra támaszkodik, és ezen a szinten található a templom három harangja. A tornác egyik átlós gerendáján egy felirat is látható, valószínűleg, egy mesterember nevével és dátummal: BALOG 1824 28 AG. Úgy tűnik, a sisak szerkezete későbbi, mint a tornác szerkezete.

A toronyban három harang található, a legrégebbi 1761-ből származik: ISTEN DITSOSSEGERE TSINALTATA AZ • BANFI HUNYADI REFORMATA EKLESIA/ AZ MAGA PINZIVEL : ANNO 1761. A nagyobbik harangot 1925-ben, a kisebbiket 1968-ban öntötték.

Atemplomhajó belseje ugyanolyan pazar kialakítású, mint a templom monumentalitása. A belső tér leglátványosabb eleme a festett kazettás mennyezet, Erdély egyik legnagyobbja, amely a hajó és a diadalív boltozatának a kórus felé eső felső részét fedi (13 teljes kazettás mennyezet van).

Természetesen a hajó mennyezete (amely 8 x 25 festett kazettából áll, de mint látni fogjuk, a déli sort erősen érintette a déli fal átépítése) alacsonyabb, mint a kórus mennyezete, a kazetták központi kompozíciójúak, amelyek átlós vonalakban ismétlődnek, a felirat szerint 1705-re datálhatók, és stilisztikailag egy Felvinczi nevű mesterember (keresztneve ismeretlen) munkájának tulajdoníthatók, aki a kalotadámosi és az alsóvalkói református templomokon is magas színvonalon dolgozott. A kazettákat 8 különböző módon díszítették. A kórus középső sorának 3. és 4. kazettáján hosszú magyar nyelvű feliratok olvashatók, amelyekből sajnos nem derül ki a mennyezetkészítő neve. A 3. kazetta felirata köriratos: SERKENGEttE Ez/ Sz:(ent) MUNKÁRA: A: B:(ánffy) Hu/NYADI Sz:(ent) GYÜ/LEKEZETEt: AZ: I(s)t(e)N/ BESZEDEBŐL: TISZ/T(eletes) CSENGERI PETER:/ URAM: B:(ánffy) HUNYADI/ L:(elki) PASZTOR: AZZAL: AZ/ MI VAGYON: HAGG:(eus) 1: V(er)S: 8/ MENJETEK: FEL: A: HEGJRE:/ HOZZATOK: FAKAt: EPiCSE/tEK: MEG: AZ: UR HA/ZAT. A korona belsejében egy kar egy nyitott könyvet tart, amelynek bal oldalára kisebb betűkkel a következő van felírva: KIALtS/ TELI TO/ROKKAL/ MINT: A:/ TROMBI/TA: ISA(jás)/ V8: V(er)S 1. A jobb oldalon ez áll: EDD: MEG/ E: KONJVEt/ MENJ EL: ÉS/ SZOLJ AZ: JZ/RAÉL HAZA/NAK: EZEK/ 3 V(er)S 1. A kazetta négy sarkába fel van vésve: ANNO/ DO(mi)NI/ 17/ 05. A 4. kazetta felirata szintén kör alakban fut, a kazetta sarkaiban a dátumot azonos módon írták be: EPITTETTE: EZ/ MENYEZETET: B:(ánffy)/ HUNYAD: VAROSSA:/ NAGY INSEGI: KÖZÖTT:/ NEM: ERÖVEL: SEM: HATA/LOMMAL: HANEM: A: JEHOV/ANAK: LELKE: ALTAL: ZACh/ 4: V(er)S: 6: IFJU: BUZAS:/ MARTO(n): BIROSAGABAN/ KOV(á)CS: JANOS: KUDO(r)/ MARTON: PETER:/ ISTVAN POLGARSAGOKBAN. (Ezt a mennyezetet Bánffyhunyad város nagy szükség közepette, nem erőből, nem hatalomból, hanem Jehova lelkéből építette, ifjabb Búzás Márton bíró és Kovács János, Kudor Márton, Péter István tanácsosok idejében).

 

A kazettás mennyezet több későbbi beavatkozás nyomait viseli magán. A déli kazettasort az 1765-ös földrengés utáni déli fal átépítésével egy időben (1772) kisebb festett kazettákra cserélték, és itt 26 kazetta található (összesen 7 x 25 + 26, azaz 201), de meg kell jegyezni, hogy a sor nyugati végén lévő Felvinczi mesterember kazettái közül kettő az eredeti helyén maradt, tehát a sort nem cserélték ki teljesen. A két kazetta a 2. és a 3. pozícióban maradt, de a deszkák tájolása eltér a mennyezet többi részétől, ezért áthelyezték őket, és csak az egyik követi a díszítő kompozíció logikáját (ami persze azt jelenti, hogy a déli sort kicserélték, de ezt a két darabot „megmentették” a munkálatok során). Sajnos nem ismerjük azt a mesterembert, aki a déli sor kárpitjait festette. A nyugati tribün feletti kazettás mennyezeten lévő két feliratból tudjuk, hogy a mennyezetet 1942-ben (Vincze István) és 1963-ban (Ambrus D. Ferenc) valamilyen mértékben felújították.

A nyugati kórus padlástere fából készült, és hat baltából készült faoszlopon nyugszik, profilozott kupolákkal és visszafogott díszítéssel. A galéria fából készült ékekből épült. Ma a galériát barna olajfestékkel festették. A festékréteg alatt a galéria párkányára eső fényben látható a festett virág- és növényi díszítés, sőt az évszám felirata is, valószínűleg 1780 (mint Mihály Ferenc restaurátor megjegyzi, a kórus festett kazettás mennyezete 1780-ban készült az Umling-műhelyben).

A hajó padjai szintén barnára festettek, stílszerűen (az oldalsó padok profilozása) szintén az Umling-műhely munkája lehetett, és a gerendában lévő első padok szélein szintén díszes virágfestés látható. Az északi padsor párkányán egy szavazófülkében (Mihály Ferenc restaurátor nyitotta ki) madárfigurát figyelhetünk meg, amelynek nagyon szép analógiája van a kórus kazettás mennyezetén.

Különleges műalkotás a szószék, amelyet a neves késő reneszánsz szobrász, Sipos Dávid (†1762) faragott kőbe a Drág (Szilágy megye) elhagyott református templomából, 1969-ben hozták vissza.

A kosár két oldala feliratos, a többit nagy szakértelemmel faragott virágszárak díszítik. A két feliratos oldalon a mecénások, a Rhédey és a Wesselényi családok címerei láthatók (a Wesselényi családnak Drágon volt birtokközpontja). A bal oldalon, a felirat felett a Rhédey család hattyú címere látható: B(áró) R(hédey) S(usánna) (1716–1771). A bal oldali felirat Dávid király 119. zsoltárának 169. verse: SZ(ent):/ DÁ(vid):/ SOL(tárok): K(önyve): CXIXR(!) 169 V(ers)/ KÖZELGESSEN AZ/ ÉN KIÁLTÁSOM A TE/ ORTZÁD ELEIBEN/ URAM A TE BESZÉDED/ SZERINT TÉGY BÖLTSé/ ENGEMET. A jobb oldalon a következő felirat olvasható: SZ(ent):/ DÁ(vid):/ CXIX SOL(tárok): KÖN(yve) 82 V/ A TE BESZÉDEDNEK/ KIVÁNSÁGA MIAT/ EL: FOGYATKOZTAK/ AZ ÉN SZEMEIM/ EZT MONDOM MI/KOR VIGASZTALSZ/ MEG ENGEMET. A sellő címere fölött a következő betűk olvashatók: B(áró) V(esselényi) F(erenc) (1705–1775).

Az ókori szószék alaprajza nyolc- vagy hatszögletű volt, elegáns, karcsú lábsziluettre támaszkodott, amely egy felfordított, ívelt oldalú piramisra emlékeztetett.

A monumentális diadalívnek csak a déli „oszlopa” alkotja a hajó nyugati falát. Ezt a falat szinte teljesen eltakarja az első világháború elesett hőseinek emlékére állított hatalmas emléktábla.

Aszentély későgótikus boltozata az 1765-ös földrengéskor összeomlott, a kazettás mennyezetet pedig 1780-ban Umling Lőrinc fiai, János és Lőrinc, a Kolozsvár környéki legjelentősebb festő-asztaloscsalád tagjai készítették.

A mennyezet 9 x 11 teljes sorból áll (a kazetták téglalap alakúak és nem négyzet, mint a hajóban), amelyet szentély záródásának a mennyezetén 14 (majdnem) teljes kazettával egészítettek ki. Umlingék művén állatfigurák sora (egy valós bestiárium), a Német-Római Birodalom címere kétfejű sassal, a református egyház szimbólumai (pelikán fiókáival, úrasztala stb.), virágdíszek és kisebb figurális kompozíciók láthatók provinciálisabb, de nagyon festői felfogásban. 

Érdemes megemlíteni, hogy keletről a harmadik sorban, a két végén két fantasztikus állat, a griff és a sellő jelenik meg, melyek egyben a Bánffy és a Wesselényi családok címerei is. Bánffy György (1739-1805, a templom kriptájában eltemetett Bánffy György fia), Kraszna és Doboka grófja, aki feleségével, Wesselényi Susanával (1743–1800) együtt jelentős birtokokat uralt a város környékén – heraldikai állataik ábrázolása a plébániák középkori királyi címeréhez hasonlóan a mecénások felé tett hálás gesztus lehet, de utalhat az arisztokrata család támogatására is. A mennyezeten három, ugyanabban a tengelyben található kazettában egy-egy felirat olvasható. A feliratok szövege (nyugatról keletre), az első kazettán: AO 1780 ESZTen(dőben)/ Gyalai K. István/ Prédikátorságá/ban Tzutza Istv(án)/ Curátorságában/ Lukáts István Bi/roságában, Tsonka/ János és Mezeyi Já/nos Egyházfisá/gokban Isten Di. A második kazettán folytatódik a szó (ami elég ritka a kazettákon lévő mennyezeti szövegeknél): Tsőségéhez valo buz/goságábol a B Hu/nyadi Ref. Ekklé/sia maga Költségé/vel készitette ezt/ az Menyezetet/ Kolosvári Asz/talos Lőrintz/ (és) János által. A harmadik kazettán egy keresztény tanítás található: Haszontalan re/ád nézve te Ember/ a meg ékesittetett/ Szép Templom ha/ te magod belől/ ékes nem Vagy/ Sz. Léleknek Ke/gyelmével és az/ Keresztyéni/ virtusokkal.

A sekrestye bejárata valószínűleg az északi falban lévő félköríves fülkében volt, melynek faragott kőkeretének profilja csupán élszedéssel lett kialakítva. A kereten egy (valószínűleg) későbbi karcolt felirat látható: HIT(! hic?) RIRECZIT(! requiescit?) MARTINUS SZABO ANNO 1678 D 26 (…).

A keleti karzat ad helyet a monumentális neogótikus orgonának, mely a híres kézdivásárhelyi orgonaépítő, Kolonics István keze munkáját dicséri 1874-ből. A karzat szerkezete a nyugatiéhoz hasonló, a mellvédet tartó fa pilléreket a nyugatiakkal majdnem teljesen megegyező faragott fejezetekkel alakították ki. os balusztrádot tartó faoszlopok faragott kapitányai szinte teljesen megegyeznek a nyugati lelátóéval. A gerendákat itt is bárddal faragták meg. A karzat mellvédje kazettás felosztású, a kazettákat provinciális rokokó profilozású lécek választják el egymástól. 

Az eredeti, román nyelvű szöveg szerzője Dr. Weisz Attila, művészettörténész, 2018-as tanulmánya